Kiállítás Ravasz Lászlóról

„Így kellett nekem állanom az ellentmondások és válságok századában, világnézetek pergőtüzében egy ország érdeklődése és kritikája mellett majdnem ötven esztendeig” – így összegezte élete vége felé a XX. század legmeghatározóbb magyar református püspöke működését, és e mondattal kezdődik a róla nyílt kiállítás is.

A reformáció 500., és Ravasz László születésének 135. évfordulója kapcsán készítették el szakemberek segítségével leszármazottai a leányfalui Faluház és Ravasz László Könyvtár segítségével a 21 tablóból álló vándorkiállítást. Az anyagból a szervezők három példányt készítettek. Az egyik Ravasz László szülőföldjén vándorol, szülővárosából, Bánffyhunyadról indulva, kiállítási helyről, kiállítási helyre. A második sorozat most éppen Kárpátalján látható, ahol a múlt héten ott járt diákjaink is „belebotlottak” – és aki közülük esetleg elmulasztotta tüzetesebben megnézni, az most pótolhatja ezt, mert két hétig, azaz az őszi szünet kezdetéig, a Gimnázium első emeleti aulájában látható a harmadik sorozat.

A tablók sok képpel és idézettel, tematikusan mutatják be az 1975-ben elhunyt nagy püspök tevékenységét. A kiállítás anyagát olvasva lépten nyomon a „jé, ezt is ő csinálta?” felismerés jut az eszünkbe, hisz annyit és annyi féle dolgot tett egyházáért. Templomok, gyülekezeti házak, iskolák (köztük a Baár-Madas jelenlegi épülete is!) épültek az ő püspöksége alatt, de ő állította az evangélium hirdetésének szolgálatába az akkor csúcstechnikát jelentő rádiózást is. E mellett jutott ideje, ereje és gondolata emlékezetes prédikációk elmondására, könyvek és tanulmányok írására és az irodalommal foglalkozók (köztünk iskolánk egykori igazgatójának, Áprily Lajosnak) támogatására is.

A kommunista diktatúra 1948-ban eltávolíttatta őt hivatalából, és az ’56-os forradalom napjait leszámítva, amikor ismét visszahívták az egyház élére, Leányfalun élt visszahúzódva, de a Hatalomnak be nem hódolva, élő jelként – haláláig. Akik ekkor merték felkeresni őt, azok egy hiteles EMBERrel találkozhattak…