Iskolatörténet

1907. október 12-én a Dunamelléki Református Egyház fennhatósága alatt megnyithatta kapuit a Baár–Madas Felsőbb Leányiskola és Nevelőintézet. Nevét két tehetősebb embernek – Baár János budapesti polgárnak és Madas Károly földbirtokosnak – köszönheti, akik igen tetemes vagyont hagyományoztak az egyházra azzal a kitétellel, hogy a pénzből leánynevelő iskolát alapítsanak. Az első tanévre mindössze 12 növendék iratkozott be, akik felső- és középosztálybeli református vallású családokból kerültek ki. Az intézmény az első világháború alatt líceummá vált, majd a húszas években gimnáziummá fejlesztették. Eleinte az egész intézmény elfért egy budai villában, de rövidesen az egyre növekvő létszám miatt nagyobb épületet kellett az iskola számára létrehozni. A Rózsadombon álló, hatalmas épületegyüttesbe 1930-ban költözött az iskola, ahol az 1952-es államosításig működött.

Egyházunk 1989-ben kapott engedélyt az iskola újjászervezésére, és egy esztendővel később, 1990 szeptemberében kezdődhetett meg az első tanév a Budapesti Református Gimnáziumban. Ekkor még csak az épület egyik szárnyában folyhatott az oktatás, majd 1993-ban az egész épületet újra birtokba vehette a gimnázium. Az újonnan kialakított internátusi részben elkezdődhetett az iskolánktól távolabb lakó diákok kollégiumi elhelyezése.

Az újraindítás után néhány évvel budapesti gyülekezetek tagjaiban merült fel az az igény, hogy a gimnázium mellett általános iskola is létesüljön. Az egyházkerület jóváhagyásával 1997. szeptember 1-jén kezdődhetett meg az oktatás az általános iskolában. Intézményünk ma Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium néven működik.

A Baár–Madas épületének alapkövébe helyezve a következőket olvashatjuk: ,,Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11), és az alapkő okmányának szövege így folytatódik: ,,Krisztus magyar református keresztyén egyháza és a testéhez tartozó református leánynevelő intézetünk ezen a fundamentumon kíván Isten segítségével építeni, nem fát, szénát, pozdorját, nem Isten nélkül való tudományt, nem látszatra számító szépségeket, nem teherbírásra képtelen divatbábokat, hanem ezüstöt, aranyat, drágaköveket, a magyar hazafias, református műveltség színezüst várát…”.

Noha a körülmények nagymértékben megváltoztak az alapítás óta, hiszen iskolánkban koedukált oktatás folyik, és korunk történései rányomták bélyegüket a magyar oktatásügyre is, ugyanazt az örökséget szeretnénk diákjainkra hagyományozni, amelyet az iskola alapítói és az épület építtetői az akkori diáklányoknak szántak továbbadni. Iskolánkban tanárnak és diáknak egyaránt ,,szolgálnia kell Isten dicsőségét, egyházunk, hazánk javát és a jobb magyar jövendőt.”