5 nap a Mosoni-Dunán

A nyáron az immár 12.b-snek számító diákjaink egy vagány csoportja (7 mindenre elszánt fiatalember kiegészítve az osztályfőnökükkel) végigevezett a nevezett folyón Rajkától Győrig. Ez a bő 120 kilométeres út önmagában is izgalmas: bemelegítésképpen két átszállással el kell jutni az ország északnyugati csücskében levő településre, ott a felszereléssel ki kell sétálni a folyópartra (cirka 4 kilométer), ami nem sok, ha az ember életét nem keserítik meg a kenura optimalizált csomagolású cuccok. Mert hátizsákkal a háton nem nagy feladat ennyit gyalogolni, de hordóval a vállon… A nap legmelegebb órájában kell bepakolni a hajókba és elindulni a folyón. Ami az első nap igazi vadvíz, utána szelídül egy kicsit, de akkor jön egy duzzasztógát…, hogy a végére annyira lelassuljon, hogy keményen evezni kelljen a haladáshoz.

Ezt az adottságként létező adrenalinpályát tette még izgalmasabbá a hirtelen megérkezett hidegfront. Így két napi igazi nyári verőfény után jött egy óriási széllel nehezített nap. Volt is olyan túrázó csoport, amelyik inkább a parton maradt! Mi a szélárnyékos partközelben végigeveztük a napi távot, ami a kormányosainknak adta a legnagyobb feladatot, hisz a folyó hatalmas kanyarokat ír le, így hol itt volt a szélárnyék, hol a túloldalon…

Az élményeket megkoronázandó az eső is elkezdett esni, és kis szünetekkel esett is másfél napig… Nem mindennapi élmény a szél révén majdnem vízszintesen eső esőben sátorozóhelyet keresni, rájönni arra, hogy a sátrak helye a megáradt folyó szintje alatt van, vagy ilyen körülmények között sátrat verni, teát főzni és rizses húst készíteni… - de mindegyik feladatot teljesítettük! Így a velünk együtt elindult csoportok közül egyedüliként belapátoltunk Győrbe, és a kenuk leadása után elsétáltunk a vasútállomásra és gyomrunkban egy friss, meleg gyrossal beszálltunk a kellemesen melegre fűtött személyvonatba, és mire Budapestre értünk, majdnem meg is száradtunk!