Utazás Nagyberegre

A 10.C. osztály 32 fővel indult Nagyberegre a Határtalanul Program keretében, és annyi adománnyal, hogy az teljesen betöltötte a busz csomagterét. A táskáinkat a busz belsejében tornyoztuk fel hátul úgy, hogy nem lehetett kilátni a hátsó ablakon. A határon szerencsére nem pakolták ki a buszunkat ukrán oldalon, így minden adomány célba ért. Testvériskolai látogatásra készültünk, de a vártnál sokkal többel lettünk gazdagabbak.

A Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban tett látogatás maradandó élmény mindannyiunk számára. Az otthonban lakó kislányok csillogó szemmel hallgatták a 10.C. osztályt, ahogy énekeltünk. Katona Viktória lelkészasszony, az otthon lelkésze mesélt nekünk az általuk végzett szolgálatról, a gyermekotthon hétköznapjairól és lakóiról. A gyerekek az aulában lerakott adományokból választhattak maguknak nevelőik segítségével. Volt háromnegyed óránk beszélgetni, játszani a kislányokkal. Öröm volt látni, ahogy a 10.C-sek bekukucskáltak a szobákba és játszottak a lányokkal. Nagyon jó szolgálatot tesznek majd a ruhák, cipők, kabátok, táskák, könyvek, játékok, amiket vittünk mert az otthon nem részesül állami támogatásban, kizárólag egyházi adományokból tartja fenn magát.

A Nagyberegi Református Líceumnak pénz adományt vittünk.Ezúton is nagyon szépen köszönöm minden család anyagi támogatását. A Líceum sem részesül állami támogatásban Ukrajnában. A magyar államtól kapnak fejkvótát, ami a működési költségeket fedezi, de a fejlesztésekhez egyházi adományokra szorulnak. Itt is nagyon örültek az anyagi segítségnek. Nagyon szép programot állítottak össze nekünk a Líceumban. Nehéz eldönteni, hogy a Vereckei-hágó, a Szinevéri-tó, a Huszti vár, a Munkácsi vár vagy a Csétfalvai Református templom volt-e a szebb. A Szolyvai Emlékparknál megkoszorúztuk a málenykij robotban elpusztult több, mint 23.000 magyar férfi emléktábláját, valamint a nagydobronyi I. Világháborús emlékművet.
A 10.C diákjai két napot a Nagyberegi Református Líceum diákjainak családjainál töltöttek. Hálásak vagyunk a figyelmességükért, a kedvességükért és a vendégszeretetükért. Úgy érzem, hogy a Baár-Madas diákjai megértették, és átérzik a kárpátaljai magyarság nehézségeit és megmaradási törekvéseit. A Nagyberegi Líceum udvarán áll egy kopjafa, előtte fából kifaragva egy nyitott biblia, az alábbi idézettel: "De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk (Zsidók 10,39). Úgy érzem, hogy a mi látogatásunk és adományaink is ebben erősítik a Kárpátalján élő magyar testvéreinket.

Megkérdeztem a gyerekeket, hogy mi volt az az élmény, ami megmelengette a szívüket. Egyikük azt felelte, hogy a magyar himnusz éneklése a Beregszászi Református templomban az istentisztelet végén vasárnap. Hazaszeretetből ötös. Üzenet átment.

Mády Katalin tanárnő