A népművészet nyomában Nagyenyeden

2019. március 6-án szerdán kerekedtünk útnak, hogy nagyenyedi diáktársaink látogatását viszonozzuk. A hosszú buszút után a Kollégium előtt vártak minket a vendéglátók, és még arról sem feledkeztek meg, akinek aznap volt a születésnapja.

Az Erdélyben töltött kirándulásunk első napján Torockón jártunk. Felmentünk a Toroczkai család romos várához Torockószentgyörgyön egy kóbor kutya hűséges kíséretében. Onnan néztünk szerteszét. Torockón, miután a helytörténeti múzeumban megismerkedtünk a nagy múltú bányászvárossal, a híres torockói bútorfestők munkáját tanulmányoztuk. Betértünk egy 1752-ben épített, de ma is működőképes vízimalomba is.

A következő napon bejártuk a híres nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot. Láttuk a természettudományi gyűjteményt és az iskolamúzeum padjait is kipróbáltuk. Turzai Melánia igazgató-helyettes asszony vezetett körbe minket a megújult épületben. Az Őrhegy tetejéről megint szertenéztünk a lábunk alatt elterülő városra. A nap további részét Magyarlapádon töltöttük.  Először Hajdara Tamás néptánc-oktatóval jártuk be a falut, majd kis csoportokban indultunk felfedezőútra. Az akadálypálya állomásai voltak: a koporsókészítő műhely, a Biomilk nevő tejüzem, a református templom és sajtkóstolás a szórványkollégium kertjében. Utunk során gyűjtögettük a lapádi (erdélyi) szavakat, a falu lakosainak állandó jelzőit és az utcaneveket. A versengést tánctanulás követte és lapádi dalokat is tanultunk Hegedűs Hajnalkától.

Másnap Gyulafehérvárra, Bethlen fejedelem városába utaztunk. Sajnos, a gyönyörű székesegyházba nem jutottunk be. Azóta sem tudjuk, miért. Rövid séta után visszafordultunk tehát, és Nagymedvésnek vettük az irányt, ahol a helybeli kis magyar közösség harangavatóján a lapádi táncosok is szerepeltek. Nagyon megható és ugyanakkor érdekes élmény volt, hogyan változtatta át a kultúrház jégveremnek is beillő auráját a tánc, meg a dal, az összegyűlt sok magyar ember.

A vasárnap hamar eljött, s vele a hazaindulás ideje. Elbúcsúztunk vendéglátóinktól, akikkel tovább építettük a barátságunkat az eltelt néhány nap alatt, és már repített is a busz Budapestre.