A tavalyi 12.d búcsútúrája Erdélyben

A tavalyi négy nap után most hat napnyi szépség jutott nekünk, ráadásul a tavalyi út programjának egyetlen eseménye sem ismétlődött. Legutóbb csillagtúráztunk, most minden éjszaka más településen volt a szállásunk. Kicsikét hosszabbacska is volt az út, vagy kétezer kilométer. Zsúfoljuk bele az eseményeket negyed mogyoróhéjba.
Július 26-án Érsemjénben  a Kazinczy-emlékház, Nagykárolyban a Károlyiak kastélya, Érmindszenten Ady szülőháza és a róla szóló emlékkiállítás kínálta a programot, majd szatmárnémeti szállásunkra hajtottunk.
Július 27-én az egész délelőtt Szatmárnémeti nevezetességeinek felkeresésével telt, Istennek hála jó sok van; Nagybányán az Európa-hírű ásványkiállítás megtekintésére futotta (az időnkből); Koltón a Teleki-kastélyban töltöttünk nem elég időt, ott, ahol Petőfi töltötte a mézesheteit, s ahol keletkezett a Szeptember végén. Széken felkerestük Michalt, a nagyszerű hollandot, aki a széki táncházmozgalom feltámasztásán serénykedik, majd bejutottunk a sok kalandot megélt református templomba. Szállásunk Szamosújváron volt, ott és akkor tudták meg az utazók, hogy az osztályból mindenkit felvettek…
Július 28-án a szamosújvári örmény katolikus templomban kezdtünk, s a város temetőjében felkerestük Rózsa („Rúzsa”) Sándor sírját. A szászrégeni református templomban elámulva néztük több tucat erdélyi református templomnak kazettára festett képét, aztán egy barátságos szász lelkész vezetésével az evangélikus templomot is részletesen megnézhettük. Marosvécs a Kemény család fészke, Kemény Jánosnak, az Erdélyi Helikon megalapítójának unokája vezetett végig a kastély szobáin, a kertben tiszteleghettünk a Helikon asztal és Wass Albert „emlékjele” előtt.
Július 29-én Galónyán kezdtünk, az Auguszta vendégházban. (Aki olvasta A funtinelli boszorkányt, tudja, miért lelkesedünk.) Borszéken nagyot sétáltunk, megkóstoltunk néhány borvizet; Gyergyóditrón az 5000 fő befogadóképességű  katolikus templomban ámuldoztunk; Mezei Imre kőműves mestert meglátogattuk, hogy lássuk az Országháznak és néhány varázslatos épületnek az 1:50 arányban elkészített makettjét. Gyergyószárhegyen a Lázár – kastély gyönyörűségeit vettük sorba, majd Gyergyószentmiklóson zártuk a nap eseménysorát.
Július 30-án eljutottunk  a Pongrác – tetőre, a Gyilkos – tóhoz, és Békás szorosba, s hogy a gyönyörködés után legyen némi szörnyülködés és elborzadás is, ellátogattunk Bözödújfalura, az elárasztott falu (hűlt) helyére.
Július 31-én már csak Marosvásárhely belvárosának nevezetességeire futotta, hogy aztán indulhassunk haza.
 Az utazók kórusa azt mondta: menjünk még! Hogy miért…?