Elérkezett ismét, ami szomorkás és felemelő, megunhatatlan és mindig egyedi... Több tucatnyi diákunk járta végig a Medgyaszay-várkastély minden termét, énekelve a zsoltárokat és szívük dalait. A folyosók most üresen kongtak, de szép volt, amit visszhangoztak a falak, öröm, csipet szomorúság, elmúlás és hála keveredett a dalokban és a szívekben , az arcokon. A menet a szokásos útvonalon a Torockó tér felé kígyózott, az autósok kénytelenek voltak utat adni a menetnek, de nem is dudált senki sem a Pasaréti úton. Talán mindenki a saját gyerekére, családjára gondolt és elnyomott egy mosolyt a volán mögött ülve.