"Párisba beszökött az ősz" - és a Baár-Madas egy lelkes csapata

Takarókkal és fejpárnákkal felszerelkezve találkoztunk a Gesztenyés parkban, ahonnan hajnali négykor indult a két Béla által vezetett busz. Első megállónk Strasbourg volt, ahol megtekintettük a katedrálist az esti fényben, és gyalog tettünk egy kört a művészettel és élettel teli városban. Egyórás szabadidőt is kaptunk, ez alatt kis csapatunkkal felültünk egy autentikus, díszes körhintára, meghallgattuk egy idős bácsi énekét, és (sikeresen összerakva néhány francia mondatot) vásároltunk egy nagy adag sült gesztenyét. Olyannyira elkapott a hely szelleme, hogy másnap reggel, a tranzitszálláson, véletlenül be is zártuk a nyitókártyánkat a szobánkba.

Másnap továbbindultunk Reimsbe, az ottani Notre Dame katedrálishoz. Kívülről megtekintettük a templomot díszítő híres mosolygó angyalt, majd belülről is megcsodáltuk a hatalmas épületet. Elképesztő volt látni a különböző korok más-más stílusában elkészített, gyönyörű rózsaablakokat, a meghitt kis szentélyeket.

Következő állomásunk már maga Párizs volt, a fények, szerelem és a guillotine városa. Itt a Sacré Coeur bazilikát látogattuk meg először, ahol egyből szembetaláltuk magunkat a giccses, sziporkázó szuveníreket kínáló árusokkal, akik 1 euróért 5 Eiffel-tornyos kulcstartót nyomtak a kezünkbe, és esetenként még magyarul is tudták, hogy van az, hogy egy euró öt darab; valamint egy taxisofőrrel, aki francia zászlókkal díszített kisautójának motorháztetején ücsörögve hangosan Taylor Swiftet énekelt. (Ez volt az első ízelítőnk a francia mentalitásból, és, visszatekintve, nagyon pontosan leírta az ország általános szellemiségét.) Ezután sétáltunk egy keveset az éjszakai Párizsban, megismerkedtünk a Flunch étterem indokolatlanul bonyolult rendszerével, majd elfoglaltuk a szálláshelyünket.

Következő napunkat, kellő mennyiségű vajas baguette elfogyasztása után, a Diadalívnél kezdtük. Megcsodáltuk a monumentális építmény domborműveit, majd végigbuszoztunk a Champs-Élysées-en. Egy kisebb téren (nevezetesen a Trocadero téren) megálltunk, innen tökéletes kiállítás nyílt az Eiffel-toronyra. A rossz fényviszonyok ellenére rengeteg fotó készült, és páran még a filippínó szépségkirálynővel is találkozhattunk.

Ezután a Latin negyedbe (Quartier Latin) mentünk, a Notre Dame melletti utcácskák színes, vidám világába. Itt is kaptunk szabadidőt, amit kis csapatunk ki is használt - felfedeztünk egy kebabost, aminek a vécéjében minden fal tükör volt, és crêpe-t vettünk egy kedves, fiatal eladótól, aki egyikünknek teljesen ingyen adta a nutellás-epres palacsintát.

Innen továbbindultunk a Sainte-Chapelle-be, a "felnagyított ékszerdobozba" (egy hatalmas ereklyetartó szentély, óriási rózsaablakokkal.) Itt megismerkedtünk hetünk legmeghatározóbb alakjával, Istvánnal, a múzeumi túravezetőnkkel. Első hallásra István egészen ’átlagosnak’ tűnt, de a nap végére kicsit talán már soknak bizonyult folyamatos "jajistenem, sírva könyörgöm", és a japán barátnőjét gyakran érintő megjegyzései miatt.

Vele érkeztünk meg a Louvre-ba is, és érdekes, időnként kissé fura kommentárjától kísérve fedeztük fel a világhírű múzeum műkincseit. Nagyon élveztük a lenyűgöző alkotások látványát, és még a Mona Lisa előtt kígyózó, kilométeres sor sem szegte kedvünket, hiszen rengeteg világhírű festményt és szobrot csodálhattunk meg.

Másnap metróval mentünk a Musée d'Orsayba, ami egy valaha volt vonatállomás helyén, illetve belsejében felépült múzeum. Egyesek itt már fülhallgató nélkül tekintették és csodálták meg a gyönyörű szobrokat és impresszionista festményeket.

Innen a busz Versailles-ba vitt minket, ahol két csoportra osztva fedeztük fel a kastély díszes termeit és történetét.

Másnap felmentünk a Montparnasse-toronyba, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk. Ezután hajókáztunk egyet a Szajnán, ahol a folyóról megtekinthettük a város legszebb látványosságait, az Invalidusok Dómjában pedig megcsodálhattuk Napóleon síremlékét is. Végül kaptunk még két óra szabadidőt a Latin negyedben, amit ajándékok beszerzésével és crêpes-evéssel töltöttünk. Kis csapatunk még egy kedves utcazenésszel is találkozott a Boulevard Saint-Michelen, aki a kedvünkért bejátszott a hangszóróján egy Halott Pénz számot.

Összességében mindannyian ajándékokkal, élményekkel és jó sok baguette-el megrakodva térhettünk haza Franciaországból.

Bodor Emese Réka 10.b

Fényképeket készítették:

Gyenes Julianna 10.b

Osváth Klára 10.b

Becsey Réka 10.c

Auguszt Apollónia 12.c

Felső Tímea

Gudricza Ágnes