NÁPOLYT LÁTNI ÉS...

Egy hosszú és kétségekkel teli szervezés és utazás után 2023. február 15-én délután sikeresen megérkeztünk 24 fős csapatunkkal Nápolyba, ahol 5 felejthetetlen napot töltöttünk el. A város különleges fekvése, jellegzetes szaga és meg nem szűnő nyüzsgése már az első napon teljesen elvarázsolt bennünket, amikor a naplementében tettünk egy sétát a parton és megnéztük a Castel dell’Ovót és a Castel Nuovót (az utóbbiban töltötte gyermekkorát Beatrix, Mátyás felesége). Egy magyar számára szinte felfoghatatlan az a káosz és szabálytalanság, ami ebben a városban uralkodik, így szükségünk volt egy-két napra, amíg hozzászoktunk a nápolyi élet ritmusához és a nápolyiak mentalitásához. Nap mint nap fölrobbanó élet…
Az utunkat alapvetően az jellemezte, hogy legalább a dolgok fele nem úgy sült el, ahogy elterveztük (bár ezen Dél-Olaszországban ne lepődjön meg az ember), így egy sztrájk miatt rögtön a második napunkon látogattunk el a Vezúvra, majd Pompeiibe. Habár a Vezúvon az orrunk hegyéig is alig láttunk el, így is egyedülálló élmény volt egy szunnyadó vulkánon sétálni és érezni, hogy a talpunk alatt a föld nem szilárd. Számomra talán Pompeii volt a csúcs, hiszen az ókori romok, amiket a lemenő nap narancssárgára színezett, valami nagyon ősi és megfoghatatlan világba repítettek át minket.
A harmadik napot Nápoly színes és pezsgő belvárosának felfedezésével töltöttük, számos templomot megnéztünk, köztük a dómot is, ahol a város védőszentje, San Gennaro ereklyéjét őrzik. Majd sétáltunk a híres Spanyol negyedben (Nápolynak évszázadokig spanyol uralkodói voltak), és elidőztünk a Régészeti Múzeumban is.
Az utolsó teljes napunkat a város feletti Certosa e Museo di San Martinóban és a Sant’Elmo erődben kezdtük, ahonnan lenyűgöző kilátás tárult a Nápolyi-öbölre. Ahogy az olaszok mondanák: "che meraviglia"! A szikrázó napsütés és a tavaszi szellő már csak a cseresznye volt a habos tortán. Délután pedig részt vettünk egy igazán érdekes és szórakoztató olasz idegenvezetésen a Napoli Sotterraneában, azaz a Nápoly óvárosa alatt húzódó barlangrendszerben. Vasárnap a szabad program keretében volt, aki a boltokat járta, volt, aki misére ment, mások ellátogattak a Capodimonte parkhoz és múzeumhoz, megint mások pedig a nápolyiak őszinte elképedésére a 12 fokos tengerben fürödtek a bámulatos posillipói partszakaszon. Ez utóbbira csak annyit mondtak, hogy: "ma fa freddo e siete pazzi!" Mi pedig örömmel elfogadtuk, hogy bolondok vagyunk és megmártóztunk a jéghideg tengerben.
Szóval láttuk Nápolyt, s igazat adunk Márai Sándornak, aki szerint:
"Amire Nápoly mindennap tanít: nem túl-élni, nem is magamévá-élni, hanem “csak élni”: ez az igazi feladat.”

(Juhász Villő 12.c)