MILYEN VOLT AZ IDEI VÉRADÓ NAP?

Röviden: sikeres.

Az országban tomboló különféle vírusok, jelentős számú megbetegedés és az influenzajárvány ellenére a nálunk véradásra jelentkezők száma hasonló volt az elmúlt évekéhez, 52 fő jelentkezett, hogy önkéntes véradásával rászoruló embertársain segítsen. Székely Tamás iskolalelkész által az eseményre választott ige is erre bátorította a résztvevőket: "Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr/.../Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik." Zsolt 41,2-4

Részletesebben: felemelő, örömteli, megható, bizakodásra okot adó, hiszen végzős diákjaink (21 fő) segítőkészek és bátrak voltak életük első véradásán, visszatérő diákjaink (12 fő) pedig bizonyítják azt a célkitűzésünket, hogy iskolai keretek között, ismerős, biztonságos környezetben, jó hangulatban „rászoktatva „a diákokat a véradásra, rendszeres véradókat is nevelünk. Jó érzés látni véradás előtt a várakozással teli izgalmat, utána pedig a megkönnyebbülést – „igen, ezt is meg tudtam csinálni” – és a büszkeséget. Osztálytársak, barátok, szülők, kollégák, anya és lánya, apa és lánya, pedagógus és diák együtt volt részese (kolléga, szülő 19 fő)  ennek az igen fontos eseménynek, hiszen annak ellenére, hogy a tudomány rohamléptekben fejlődik, a vér, mint folyékony emberi szövet még mindig pótolhatatlan, semmi mással nem helyettesíthető.

Büszkék vagyunk minden megjelentre, életmentők lettek!