RÓMÁBÓL SZERETETTEL – la città eterna

A síszünetben iskolánk olaszosai elutazhattak Rómába. Tanáraink, Marton Ágota Flóra tanárnő és Molnár György tanár úr segítségével felfedeztük az örök város legnagyobb részét, és mindennap megismerhettünk valami újat.

Szerda reggel fél nyolckor szálltunk fel, és alig két óra múlva már landoltunk is a zsúfolt géppel. Innen transzferbuszok vittek el minket szállásunkra, a Casa di Santo Stefanóba (Szent István Zarándokház). Alighogy lepakoltunk, már indultunk is feltárni Róma legnagyobb látványosságaiból kettőt: a Colosseumot és a Forum Romanumot.

Szállásunkról busszal közelítettük meg a központot. Aki valamennyire ismeri az olasz tömegközlekedést, az jól tudhatja, hogy ez nem mindig a legkellemesebb. Sokszor furakodva, összehúzódva találtunk helyet, a táskáját pedig mindenki szigorúan magához szorította… Mindazonáltal ezen élmények is hozzásegítettek a teljes olasz élmény – és közlekedési őrület – megértéséhez.

Szerdán tehát alaposan megnéztük Róma leghíresebb amfiteátrumát és az ókori „központot” (mivel a Forum Romanum többféle célra volt használatos egykoron), délután pedig sötétedésig a Piazza Venezia jeles épületeit jártuk körbe.

Minden este egy barátságos olasz étteremben vacsoráztunk. A helyiek próbálták megismertetni velünk az olasz konyha sajátosságait, minden alkalommal valami újat próbálhattunk ki. Bennem pozitív élményként marad meg a sok beszélgetés – néha egymás közt, néha a pincérekkel – az autentikus olasz tészták fölött.

A csütörtök a templomok és bazilikák napja volt. Ahogyan informáltak, Olaszországban 2025-ben szent év (giubileo) van… Ezzel volt magyarázható az átlagosnál nagyobb tömeg februárban is. Mivel az ünnep alkalmából több templom kapuit megnyitották előttünk, meglátogattuk többek közt a Lateráni és a Szent Kelemen-bazilikát és egy kör alakú, magyar vonatkozású templomot is, a Santo Stefano Rotondót, délután pedig leereszkedtünk a föld mélyébe, a San Callisto katakombába.

Pénteken a Vatikán és a Szent Péter-bazilika volt terítéken; a reggeli, különösen zsúfolt buszút után friss levegőhöz kapva jutottunk be a Pápai Állam területére. A barokk lenyűgöző monumentalitása és a szokásos embertenger fogadott minket. Ennek ellenére mégis bejutottunk pár perc alatt, nem kellett a hírhedt kétórás sorban állást is megtapasztalnunk.

Péntek délután és szombaton már a Trastevere városrészben és az igazi belvárosban bolyongtunk. Habár itt is megtekintettünk számos lebilincselő építményt és emléket (például: Angyalvár, emlékek az olasz egység megszületéséről, Pantheon), a legnagyobb benyomást ránk mégis a város zaja és hétvégi zűrössége tette. Hangos, kavargó turisták, szűk utcák hangulatos éttermei és kávéillatú pékségek jöttek szembe velünk. Mivel az idő ekkor már napos volt, a Rómában való – immár elengedhetetlennek nyilvánított – sütkérezést a napfényben sem hagyhattuk ki.

Hála a programunknak mindennap volt időnk ebédet szerezni és császkálni kicsit magunktól. Legtöbbünk ekkor evett-ivott a helyi éttermekben, vásárolgatott vagy épp napszemüvegek árán alkudozott. Fájó szívvel búcsúztunk vasárnap délután, de azért aznap délelőtt is kihasználtuk a lehetőségeinket: misére mentünk, piacon vásároltunk és fagyit ettünk.

Összességében szerintem mindannyiunk nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Megismerni Rómát, kívül-belül, minden szépségével és szeszélyével együtt, az egyik legjobb februári programlehetőség lehetett nekünk, a BMRG olaszosainak.

 Végh Júlia 12. b