6 ÉV UTÁN ISMÉT BUDAPESTEN
Hosszú éveken keresztül cserekapcsolatról, és kölcsönös, kétirányú kirándulásokról számolhattunk be a Nagyberegi Református Líceum említésekor, de az utolsó, 2020 márciusi budapesti utazásuk már nem valósulhatott meg a Covid kitörése miatt, azóta pedig a háború hiúsította meg az utazásainkat. Épp ezért vártuk nagy izgalommal a nagyberegi testvériskolánk kis csapatának budapesti látogatását 2025. április 7 – 11. között, hogy ennek segítségével feléleszthessük a két iskola és diákjai közötti kapcsolatot, tudván, hogy a cserekapcsolat utazás-része még egy ideig csak egyirányú lehet, de intenzitásában, a diákok közötti kapcsolatok kialakításában így is teljessé válhat.
A hagyományokat megőriztük, és nagyberegi diákok most is családoknál aludtak. Délutánonként, esténként városnézéseket, programokat szerveztek nekik a fogadóik.
A csoport napközben szervezett programokon vett részt, és amikor lehetőség volt rá, a Baár-Madasos fogadódiákok is elkísérték őket. Igyekeztünk változatossá tenni a programokat: volt egy kis művészet (állandó- és Munkácsy-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban), egy kis kultúra (Pinokkió a Vígszínházban), egy kis sport (foci meccs a két iskola diákjai között, ami az igazságos 1-1-es döntetlennel zárult), tudomány (interaktív kiállítás az Illúziók Múzeumában + előadás a mesterséges intelligenciáról), városlátogatás (Budai Várnegyed, Városliget, Belváros, Duna-korzó), kirándulás (Szentendrére), kulináris percek (pizzázás + Szamos Kiállítás), református iskolalátogatások (Baár-Madas, Szentendrei Gimnázium), ismerkedés aktuális és régvolt közlekedési eszközökkel (HÉV, kisföldalatti / szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeum).
A programok mellett az időjárás is változatos volt: egyik nap igazi kora nyári napsütést élvezhettünk a szentendrei Duna parton, másnap a kellemetlen sarkköri szél elől kerestünk menedéket a Néprajzi Múzeum falainál a Városligetben.
Jól sikerült az együtt töltött szűk öt nap. Sok helyre eljutott a csoport, de fárasztó is volt. Viszont a legfontosabb célt elértük: a két iskola diákjai megismerkedhettek egymással, közös programokat szerveztek, néhányan „búcsúpartit” utolsó este, és úgy tűnik, hosszú távú barátságok is alakultak. A Baár-Madasos diákok beleláthattak egy másik iskola, ország mindennapjaiba, a nagyberegi diákok pedig egy hétre kiszakadhattak ezekből a mindennapokból. Ígérjük, nem várunk hat évet: jövőre találkozunk!
De lássuk, hogyan telt a hét egy nagyberegi diák szemével....
Tavaszi testvériskola-látogatás
2019 óta először, idén áprilisban újra sikerült felvenni a kapcsolatot a Budapesti Baár-Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium testvériskolánkkal, akiknek szívügye a Kárpát-medencei magyarsággal a kapcsolattartás, és a testvériskolákkal való viszony ápolása. Az ottani és az itthoni igazgatóságnak köszönhetően, egy hetet tölthettünk Budapesten, különböző programokon vehettünk részt és kiszakadhattunk a sokszor megterhelt hétköznapokból.
Hétfőn, a hosszú út után, hazamentünk a fogadócsaládokhoz és a délutánt azzal töltöttük, hogy megismerkedjünk velük. Másnap, az igazgató úr és az iskola dicsőítő csapata köszöntött minket.
Ezek után hosszú városnézés következett, majd sportprogramok az iskolában.
Lehetőségünk nyílt ellátogatni az Illúziók Múzeumába, ahol sok érdekes és vicces képet csináltunk, este pedig a Vígszínházban néztük meg a Pinokkió c. előadást, ami az én személyes kedvenc programom volt.
Elutaztunk Szentendrére is, ahol meglátogattuk a Marcipán Múzeumot, a Városi Tömegközlekedési Múzeumot, a Szentendrei Református Gimnáziumot és egy érdekes feladat keretein belül felfedeztük a város látványosságait.
Csütörtökön ismét városnézéssel indult a nap, majd a Szépművészeti Múzeumba mentünk egy csoportos tárlatlátogatásra, illetve a Munkácsy-kiállítást is megtekinthettük. Péntekre már csak egy figyelemfelkeltő előadás maradt hátra a mesterséges intelligenciáról, aztán a hazaút, ami, bár fáradtan, de jó hangulatban telt.
Visszagondolva az elmúlt hétre, rengeteg emlék és hála fogalmazódik meg bennem és még mindig érezzük az izomlázat, amit a sok séta okozott, de mindent összevetve, azt hiszem, mindannyiunk
nevében mondhatom, hogy nagyon várjuk, hogy jövőre is találkozzunk az ottani új barátainkkal, és, hogy új emlékeket szerezhessünk együtt.
Írta: Taraczközi Lídia, 9. osztàlyos tanuló
- 39 olvasás