ANGLIA, ÉN ÍGY SZERETLEK

A londoni metróban falhoz-lapulós-várakozásokkal, a megállás nélkül hömpölygő emberfolyammal, a falanszteri lépcsőkkel és föld alatti folyosókkal, a vágtázó szerelvényekkel.

Vagy a London Eye magaslati levegőjével, a vasszerkezet modern szobrával, a lenyűgöző kilátással.

Vagy az elképesztő méretű és gazdagságú múzeumok logikus, kellően interaktív, de sosem gügyögősre vett tárlataival: a Science Museum matematika-kiállításával, a Natural History ásványtárának szigorú rendjével, a British Museum sumér és kánaáni kincseivel, a greenwichi meridiánnal és a szenzációs óragyűjteménnyel.

Esetleg a piacok kedélyes hangulatával: a Covent Garden fakírjával, operaénekesével és a gitáros lánnyal, a Greenwich Market antikváriusával, az arab illatgyárossal.

Vagy a City lüktetésével, a Leicester Square éttermeivel, a mozikkal, a Soho színes terével. (És persze a Five Guys!)

Vagy a double deckerek tűzpiros száguldásával és Bartók Béla szobrával (!).

A Tower komor falaival, a fish and chips jóleső forróságával a nyirkos hűvösben. A western környezetbe álmodott Romeo és Júlia próbájával a Globe-ban.

A windsori kastély csillogásával, az őrségváltással, a hattyús-folyóparti ebéddel.

Vagy egy kedves, gyakorlott, felkészült, a gyerekekkel szót értő idegenvezetővel (köszönjük, Noémi!).

Vagy a ráadással: a holtfáradt, késős-géppel-éjjel-felszállós csapatot a gépen egy volt diákunk köszönti a hangszórókban (!), immáron stewardessként.

(Apropó, a csapat! Tizedikeseink és a Kíséret: szuper volt az együttműködés, türelem, figyelem, vidámság. Élmény volt Veletek!)

Hát persze, hogy így.

kzs