Úti célunk: Erdély

1. nap

Az első nap az iskola előtt kezdődött, ahol fél hétkor kellett gyülekezni, majd a busz hét órakor indult. Nem sok helyen álltunk meg, ezért gyorsan megérkeztünk az első célállomásra Aradra, ahol az egész osztály csalódására csak a főtér volt turisztikai szempontból érdekes. Itt viszont láthattunk egy nagyon csúnya román és egy gyönyörű magyar emlékművet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére. Erre az emlékműre nemzeti színű koszorú tettünk, ezzel fejezve ki mélységes tiszteletünket a mártír tábornokok iránt. Ezután buszra szálltunk és meg sem álltunk Déváig. A várba közlekedő sikló valamely ismeretlen okból nem működött, ezért szakadó esőben caplattunk fel. De megérte! Megtekintettük a szép kilátást, majd felolvastuk Kőmíves Kelemen balladáját. Ezután vissza a buszhoz, majd irány Csernakeresztúr, a szállásunk. A szállás nagyon jó volt, messze lehagyta az eddigi osztálykirándulások diákszállásait. Emellett a kilátás éjszaka szép volt, és az eső is kellemesen duruzsolt.

2. nap

Buszra szálltunk és meglátogattuk Vajdahunyadot, legfőképpen a várat, mert a város többi része meglehetősen csúnya. Ha hasonlítani kellene, leginkább Salgótarján jelenik meg lelki szemeim előtt. A várnak főleg azt a részét néztük meg, amelyik Hunyadi János korában megvolt. Ezután meglátogattuk a nagyenyedi testvériskolát, a Bethlen Gábor Kollégiumot, és játszottunk egy mezítlábas focimeccset külhoni testvéreinkkel. A meccs után ettünk az ottani menzán, majd megnéztük az iskolában levő természettudományi múzeumot és a nemrég megújult református vártemplomot. Megkoszorúztuk az 1849-es román népirtás áldozatainak emlékművét. Ezután Gyulafehérváron látogattuk meg az érseki székesegyházat, majd szabadprogrammal a környékét. A szállásunk ezúttal Torockón volt, egy fokkal szolidabb kivitelben, de a kilátás a Székelykőre ezt bőven kárpótolta.

Bessenyei Barnabás (9. b)

3. nap

Talán mindannyiunk nevében mondhatom, a harmadik nap volt számunkra a legizgalmasabb és a legélvezetesebb. Már korán reggel elindultunk a tordai sóbányához, hogy idegenvezetőnk, Ács Zsolt segítségével felfedezzük a bánya szépségeit. Azt kell, hogy mondjam, nem csalódtunk. A látvány és a 16-szoros visszhang mindannyiunkat lenyűgözött. Miután kigyönyörködtük magunkat, újra buszra szálltunk, és Kolozsvár felé vettük az irányt. A hírneves Farkas utcai református templom meglátogatása után azt a feladatot kaptuk, hogy egy térkép segítségével, néhány fős csapatokba verődve fedezzük fel a „kincses város” nevezetességeit. A városnézés és egy finom pizzaebéd elfogyasztása után visszabuszoztunk, hogy megcsodáljuk a híres legendával övezett Tordai-hasadékot. A festőien szép tájban gyönyörködve körülbelül egy óra gyaloglás után már újra a buszban találtuk magunkat, ami ezúttal Torockóra vitt minket, a szállásunkra. Elfáradva bár, de élményekkel gazdagodva hajtottuk álomra fejünket.

4. nap

Másnap újult erővel vágtunk neki a napnak, tudván, ez lesz az utolsó itt, Erdélyben. Kiadós reggeli és gyors összepakolás után buszra szálltunk. Nem sokkal később az első állomásunkra, Körösfőre értünk. Lehetőségünk volt megtekinteni az ott található – kalotaszegi – református templomot. Ezután a következő – és egyben utolsó – állomásunk a már partiumi Nagyvárad volt. Ezt a várost is saját magunk fedezhettük fel, szintén egy térkép segítségével. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, de ennek ellenére is csodáltuk Nagyvárad szépségeit, többek között a Holnaposok szoborcsoportját, a gyönyörű szecessziós épületeket vagy a Szigligeti Színházat. Másfél órával később már robogtunk is haza Magyarországra, telis-tele élményekkel és szebbnél szebb emlékekkel.

Azt hiszem, talán mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat ebben a négy napban. Rengeteg új ismeretre is szert tehettünk. Megismerkedhettünk az itteni diákokkal, kultúrával, a táj történelmével, szépségeivel, érdekességeivel.

Balázs Lilla (9. b)