Toszkánában jártunk

Az idegen nyelvi munkaközösség olasz és latin szekciója folytatva többéves hagyományát ezúttal Toszkánába szervezett kirándulást az őszi szünetben. A 6 nap során bejártuk mind a régió „kötelező” turistacélpontjait, mind a nagyközönség számára kevéssé ismert, rejtett szépségeit. Ügyeltünk a test és a lélek harmóniájára is, így a városnézős napokat olykor kisebb-nagyobb túrákkal ellensúlyoztuk, esténként pedig a közös áhítatok és esti mesék adták meg a nyugodt pihenés lelki alapját.

Október 22-én késő este indultunk az iskola elől, s az éjszakát a buszon töltve érkeztünk meg másnap reggel Bolognába. A „ferde tornyok napján” a vörös város reggeli csúcsforgalmában elvegyülve megnéztük a főteret a dómmal, majd méricskéltük a város két ferde tornyának dőlésszögét, hogy aztán továbbutazva Pisába, összevethessük a híres ferde torony kilengésével. Pisában „a csodák mezején” sütkéreztünk a délutáni napfényben, s fotóztuk a tornyot fotózó turistákat.

Másnap Firenze felfedezése következett. A kb. hatórás szabadidő éppen elég volt ahhoz, hogy a reneszánsz kultúra bölcsőjének főbb látnivalóival megismerkedjünk, s magunkba szívjuk a város hangulatát. Akár a dóm kupolájából, akár a harangtorony tetejéről vagy a „budai oldal” kilátóteraszáról tekintettünk alá, egyértelmű volt: ebbe a városba még vissza kell jönni.

Vasárnap az Apuani Alpokban túráztunk. A közel 900 méteres szintkülönbség leküzdése után jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy de jó látni innen föntről a tengert – kár, hogy a vizében megmártózni már nem maradt sem időnk, sem energiánk.

A hétfő részben az etruszk városépítészet jegyében telt: két etruszkok által alapított, dombtetőre épített kisvárosba látogattunk: Volterrába és San Gimignanóba. A városfalról végre láthattuk azt az igazi toszkán tájat, amely mindenkinek ismerős képeslapokról vagy a romantikus, Toszkánában játszódó filmekből. Kávézni egy eldugott bárban, hallgatni a gitározó utcazenészt egy napsütötte teraszon, verset írni a dóm lépcsőjén, napozni és filozofálni csukott szemmel egy falakon kívül parkban – kinek-kinek mást jelentett az itt eltöltött szabadidő. A napot Európa egyik legszebb gótikus városában, Sienában zártuk: bolyongtunk a kacskaringós utcákon, hogy végül mindig ugyanoda, a különleges, legyező alakú főtérre lyukadjunk ki.

Utolsó, teljes értékű napunkat Dél-Toszkánában töltöttük, részben megint az etruszk kultúra jegyében. A tufasziklára épült, varázslatos hangulatú kisvárosból, Pitiglianóból az etruszkok által vájt, máig ismeretlen funkciójú, szűk kanyonokban, az ún. „via cavá”-kban kutattuk az ősi népcsoport lába nyomát. Végül a közeli Saturnia természet alakította, fehér mészkőteraszokba alázubogó, 37 fokos termálvizében áztatva magunkat úgy éreztük: hát kell ennél több?

A hazautazást csak egyetlen település kedvéért szakítottuk meg: ez az Isonzó folyóhoz és a Doberdó-fennsíkhoz közeli Redipuglia volt, ahol a Mussolini által az I. világháborús olasz hősöknek emelt monumentális emlékműnél (valójában temetőnél) idéztünk fel a „nagy háború” olasz hadszíntéren zajló eseményeit. Búcsút véve Itáliától a buszon egy kvízjátékkal zártuk remek hangulatú kirándulásunkat. Reméljük, két év múlva folytatjuk!