Kollégiumi kirándulás Prágába

2017. május 25-én, csütörtökön, este az izgatottságtól lázas kollégium alig tudott elaludni. Még éjfélig rámoltunk, rohangáltunk, beszélgettünk, vártuk a reggelt (a hajnalt), az indulást.

Negyed 6-kor nem is kellett sokáig noszogatni minket az ébresztővel, egyből kipattantak a szemeink és sikerült időben felülnünk a buszra. Elindult velünk a jármű, de az első negyed óra után, bármilyen erős is volt a lelkesedésünk, olyan nagy fáradtság tört ránk, hogy elnyomott minket az álom. Ebből kifolyólag a délelőttünkre jóformán nem is emlékszünk, csupán három alkalomra, amiből pedig kettő a mosdó használata volt.

Első érdemleges megállónk a Macocha szakadéknál volt, ahol egy csodaszép erdő közepén egy sejtelmes cseppkőbarlangban tettünk egy nagyobb lélegzetvételű sétát. Akik klausztrofóbiára hajlamosak sem rökönyödtek meg a barlang közepén - bár lehet, hogy csak egyedül én voltam az - sőt, egy kis csónaktúrát is megejtettünk, ahol teljesen el tudtuk magunkat engedni. Ezután megnéztük a szakadékot két oldalról is, ami sokaknak bosszúságot okozott, mert nem kevés lépcsőn és meredek emelkedőn kellett felcaplatnunk, de végül a látvány mindenkit kárpótolt.

Késő délután tovább indultunk, mert hasunk már csendes jelzéseket adott le. Így jutottunk el arra a konyhára, ahol az elkövetkező napokban még elfogyasztottunk pár reggelit és ebédet. Teli hassal elfoglaltuk a szobáinkat, majd körülnéztünk a szállásunk területén.

Szombaton egy kiadós reggeli után megmásztuk a prágai (mini) Eiffel tornyot, ahonnan leszédülve háromszorosan láttunk, de ez inkább a Tükörlabirintus érdeme, ahova benéztünk a toronylátogatás után. Megebédeltünk, majd egy kedves magyar hölgy körbevezetett minket a fél városon. Így ismerkedtünk meg a prágai Várral, a Szent Vitus székesegyházzal, Prága történeteivel, érdekességeivel, nevezetességeivel és zeg-zugaival. Utóbbinak köszönhetően néha el-el maradozott egy-egy ember, de mindig visszataláltak a nyájhoz.

Később, nagy örömünkre, kaptunk pár órácska szabadidőt, amit azzal töltöttünk, hogy szuveníreket vettünk, megkóstoltuk a kürtőskalács fagyit, amit minden sarkon kapni lehetett, és közben felfedeztük, átéltük a várost. Kiültünk egy otthonos kis szigetre a Moldva közepén és néztük a lenyugvó nap csóváit, ahogy rávetültek Prága különösen szép épületeire. A város még este is zsongott, pörgött és fiatalokba botlottunk minden négyzetméteren. Sajnos esteledett, vissza kellett mennünk a szállásra, ami nem a központban volt, úgyhogy kiszakadtunk abból a hangulatos környezetből, de ez nem lombozott le minket ugyanis a jó hangulatú beszélgetések és vidám társasjáték partik késő éjszakába nyúlóan folytatódtak a szobáinkban.

Vasárnap reggeli és két pohár kávé után újult erővel vágtunk neki Prága számunkra még ismeretlen másik oldalának, ahol szintén az előző napról már jól ismert hölgy ismerősünk kalauzolt körbe. Itt is sok érdekességet láttunk: több templomot vagy Prága híres óráját az úgynevezett Orlojt. De átsétáltunk a Károly hídon is, végigszaladtunk néhány gyönyörű utcácskán és természetesen csak kívülről, de néhány kocsmát is megismertünk, ahol neves cseh írók és más hírességek fordultak meg előttünk. Délben kaptunk egy órát ebédelni, amikor még kiélhettük vágyainkat az ajándéktárgyak vásárlása terén, majd utána fel kellett szállnunk a buszunkra és elhagytuk Prágát.

Utoljára még megálltunk Kutna Horában, ahol egy felettébb bizarr, és mások számára különleges templomot, a Csonttemplomot, fedeztük fel. 

Ezek után jó kedvvel, de azért szomorú szívvel visszaszálltunk a buszunkra és kezdetét vette egy hosszú utazás. Éjfél tájban fáradtan, de sok élménnyel gazdagodva szálltunk le a járgányról a suli előtt, majd befeküdtünk az ágyainkba és szájunk sarkában lapuló mosollyal nyomott el minket az álom.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a kollégisták nevében a remek szervezést, a fergeteges utat, a kalandokat és a kísérőink felkészültségét!

Soós Panna 11.b